Építőipar

Nők az építőiparban: Fischer Dóra

Interjú a Lux Home Bau belsőépítészével

“Pozitív energiát ad az érzés, hogy meg tudom csinálni, véghez tudom vinni, ezáltal megugrom az összes akadályt.”

Hogyan lesz valakiből belsőépítész? A Te esetedben hogyan terelődött errefelé az életed?

A design mindig is közel állt hozzám, kezdetben divattervezőnek készültem. A kreatív dolgok érdekeltek és az élet számos területén kipróbáltam magam, de nem éreztem őket sajátomnak. Volt egy vidéki kis lakásunk, amit fel kellett újítanunk eladás céljából. Nagyon élveztem a felújítást és folyamat közben jöttem rá, hogy ez az, ami engem igazán kikapcsol és feltölt. Tudtam, hogy a következő lépés beiratkozni az egyetemre és belemélyülni a szakmába.

Volt a családban valaki, aki az építőiparban tevékenykedett vagy annak valamely ágazatában? Mit szóltak, amikor ebbe belevágtál?

A nagymamám nagyon szeretett festeni és jól is festett. Bár, ez picit más… szóval nem, senki.

Tetszett nekik a szakma iránti lelkesedésem, és amiben tudtak támogattak.

Manapság egyre több lány érdeklődik az építészet valamely ága iránt. Főiskolásként te mit tapasztaltált?

Igen, lehet akár így is értelmezni ezt. Én környezetkultúra szakon végeztem, onnan lehetett tovább szakosodni belsőépítésznek, illetve formatervezőnek. Harmincöten voltunk összesen, ebből ketten képviselték az erősebbik nemet. Rengeteg barátnőm van például a mérnöki karról is, akik szintén a szakmában dolgoznak.

A részszakmákat tekintve: burkoló, festő, gipszkarton szerelő, kőműves – találkoztál női képviselőjükkel a munkád során?

Nem találkoztam. Viszont benne vagyok építőipari csoportokban az interneten, követek ottani híreket. Ott például hallottam már női burkolóról, női asztalosról, szóval semmi sem elképzelhetetlen!

Mi lehet az erőssége szerinted a nőknek az építőipar területén?

Vannak dolgok, amiket csak mi nők veszünk észre, vagy csak minket foglalkoztatnak. Olyan kis apróságok, amik végül megadják az enteriőr harmóniáját – gondolok itt a belsőépítészetre. Szerintem ez igaz az építészet egészére is: nagyon jók vagyunk a részletek kidolgozásában és azoknak a részleteknek az összehangolásában is.  

Amikor megálmodtad, hogy belsőépítészként képzeled el a jövődet: erre számítottál?

Nem. Sokkal jobb, mint elképzeltem!

Először csak befektetői lakásokat szerettem volna felújítani és tovább értékesíteni. Az egyetemi gyakorlat alatt találkoztam először élesben azzal, hogy a mindennapokban hogyan működik egy belsőépítész iroda és mennyivel izgalmasabb dolgok történnek ott. Tudod, amikor más álmát valósítod meg az leírhatatlan érzés. Ám visszafelé is hat, hiszen óriási ereje van annak, amint a fejemben létező kép pontról-pontra megvalósul a munkám során. Persze mindig akadnak különböző megoldandó helyzetek, de élvezem, hogy minden nap tartogat valami kihívást. Pozitív energiát ad az érzés, hogy meg tudom csinálni, véghez tudom vinni, ezáltal megugrom az összes akadályt. Hálás vagyok, mert rengeteg sikerélményben van részem. Ez nap, mint nap feltölt.

Milyen nagyobb kihívásokkal kellett szembenézned az eddigi munkád során?

Azt mondták nekem az elején, hogy a belsőépítészet és a látványtervezés nem fog együtt menni: vagy ezt csináljam, vagy csak azt. A munkám során végül sikerült a kettőt összefogni. Féltem tőle, hogy nem fognak komolyan venni, ezért büszke vagyok arra, hogy ma már a szakemberek is adnak a véleményemre és mindenkivel könnyen szót értek. Az iskolában az oktatók azt mondták nehéz lesz nőként érvényesülni: sztereotípiák sora kötődik ehhez, illetve legendák hogy a férfiak és nők nem tudnak együtt dolgozni. Én viszont azt tapasztaltam, hogy remek ötletek születnek a közös munkák során.

Akkor kijelenthetjük, hogy megdől az ideológia, miszerint a nőknek nincs keresnivalója az építőiparban?

Teljes mértékben. Nekem nincs igazán negatív tapasztalatom, mindenki nagyon segítőkész velem. Kiemelném persze, hogy egy jó munkakapcsolathoz elengedhetetlen a nyitott kommunikáció és a kölcsönös türelem egymás felé. Fontos az egyensúly, hogy meghallgassuk egymást viszont, ha kell határozottan kiálljunk a véleményünkért. A kitartó munka mellett szerintem ez az a hozzáállás, amivel kiérdemelhetjük a tiszteletet és a szakmai megbecsülést.

Ha valaki az építőiparban szeretne tevékenykedni, akkor meg tudod erősíteni, hogy nyitott ajtók várják az ide érkezőket, nemtől függetlenül is?

Abszolút. De ne ragadjunk le feltétlenül az építőiparnál, hiszen aki valaha is dolgozott már egy vagy több munkahelyen, tapasztalhatta, hogy egy adott közegen belül megpróbálhatják eltántorítani a kitűzött céljától. Ezt nem szabad hagyni. Hinni kell magunkban és menni tovább az úton!

Mennyire lehet hosszútávra tervezni ebben a szakmában? Szerinted összeegyeztethető a munka a családdal vagy akár az anyasággal? Ha most szeretne valaki pályát módosítani, elképzelhető, hogy anyaként is helyt tudjon állni?

Remélem, hiszen én is így tervezem.  A terveim között abszolút szerepel a családalapítás. Egyáltalán nem tántorít el a gyerekkérdés, vagy az, hogy ez összeegyeztethető-e a munkával.  Más is megoldja, én miért ne tenném? Szerintem nem lehet nehezebb, mint más munkakörben.  Rugalmas munkaidővel a tervezést otthonról, a munka gyakorlatias részét terepen végezni. Zsonglőrködni kell az idővel. Számomra ez nem új, ugyanis az építőipar erről szól: versenyt futni minden nap az idővel.

Ha már verseny: laikusként egyre inkább azt tapasztalni, hogy jelenleg az építőipart globálisan anyagbeszerzési gondok, felboruló ütemtervek és elszálló árak jellemzik. Mit gondolsz erről?

Persze van alapja ennek és ez érződik azon is, hogy az árajánlatok 30 napról 1 hétre, illetve pár napra csökkentek. És igen, néha az anyaggyártás miatt újra kell tervezni, de minden megoldható kisebb módosításokkal. Rugalmasak vagyunk, és rugalmasak a megbízóink is. Értik és elfogadják, hogy most ez van. Jó, mert ez az időszak új megoldásokra sarkall mindenkit a szakmában. Az idei Construma Kiállításon is pont ezt tapasztaltam: rengeteg áthidaló megoldást, vagy annak az előszelét.

Akkor nincs szó az építőipar megrekedéséről, bedőléséről?

Dehogy! Rengeteg a munka. Sőt! A mostani munkáink is rohamtempóban haladnak, alig győzzük! Folyamatosan fejlődik a cég és bővül. A belsőépítész vonal is ennek a fejlődésnek része. Jelenleg a leendő csapatomat építem magam köré, ami elég nagy projekt. Izgatottan várom, hogy hová visz ez a folyamat.

Milyen terveid vannak a közeljövőre, amelyeket szakmailag el szeretnél érni?

Több versenyen is szeretnék indulni a jövőben, akár külföldieken is.  Szeretnék díjakat nyerni, megmérettetni magamat. Tervezni szeretnék középületeket is. Remélem, hogy addigra már az álomcsapat is mögöttem lesz.

Fischer Dóra

Elolvasom a korábbi bejegyzést.