Interjú Szabó Patríciával, a Magabiztos Kommunikáció tréningünk szakmai oktatójával
„szeretem, ha a pozitív energiák összeadódnak, azzal a csillagos eget is le lehet hozni”
Aki kicsit is jártas az írott sajtóban, azok számára biztosan ismerősen cseng a neved. Az évek alatt számos neves magazinnál megfordultál már. Körülbelül hány éve foglalkozol kommunikációval, illetve hol tartasz most?
Még húsz sem voltam, azt hiszem, amikor már a Bálint György Újságíró Akadémiára jártam. Ez akkor nagy dolog volt, mert néhányan kaptunk csak bebocsátást ilyen módon, nem diploma után. Kamaszként éreztem már, hogy ez az utam, annyira erős volt az érzés, hogy másfelé nem mehettem.
A Nők lapjához kerültem szakmai gyakorlatra a suliból, amire elvileg azt mondták, nem lehet, elképzelhetetlen, de nem tántorítottam, mert ott olvastam olyan jó szocio írásokat, ami vonzott. Aztán kicsit hosszabb lett ez a gyakorlat. 7 évnyi munkát hozott és egy azóta is tartó viszonyt a lappal, az alma materrel tulajdonképpen. Ez ma már elképzelhetetlen, de amikor odakerültem, heti ötszázezer példányt adtak el a lapból. Van, aki még mindig az akkori kislányra emlékszik belőlem, akit ott látott kis képen és olvasott tőlem valamit. Aztán jöttek a nagyobb feladatok, magazinok, a Nők lapja Café és sok szép munka jó csapatokkal.
A Cosmopolitan után nekem már nem igazán volt ez az út kihívás. Én fejlődni szeretek, nekem mindig ez az elsődleges, hajt valami, így átálltam a másik oldalra, a PR területére. Ma már inkább vállalkozásokat, cégeket építek, segítem az útjukon őket, mert attól, hogy valaki kitalál egy terméket, még nem feltétlenül tudja a vásárló, hogy neki az a termék miért is lenne jó. Itt jövök a képbe én. Ezt is imádom csinálni: létrehozni dolgokat, fejleszteni, kitalálni. Sok szép feladat van itt is. És hát mindig kell egy csapat, én meg szeretem, ha a pozitív energiák összeadódnak, azzal a csillagos eget is le lehet hozni.
Tanítottál a Werk Akadémián, a Silver Lining oktatási központban és az ELTE Sajtóreferens és szóvivő kurzusán is. Mikor fogalmazódott meg benned, hogy szeretnél az oktatás felé orientálódni és a saját tapasztalataidat oktatóként továbbadni?
Én már gyerekként tanárosat játszottam. Én nem fésülgettem a babákat, hanem leültettem őket szépen sorban, csináltam rajzlapból osztálynaplót és tanítottam őket. Laura baba volt a legjobb tanuló, erre élénken emlékszem. Aztán később ezt már nagyban „játszottam”. Több helyen is tanítottam, ami mindig nagy élmény volt. Az ELTE az, ami máig a leginkább büszkeséggel tölt el.
Mit szeretsz a leginkább a tanításban?
A tanításban mit szeretek a legjobban?! A tanítást! És tudom, hogy ez furán hangzik és ritkán szoktak erről beszélni, de én nagyon sokat tanulok azoktól, akiket tanítok. Ez is egy igazi adománya ennek. Mindig nagyon más és más csapat jön össze, eltérő energiák és ez igazán inspiráló, ahogy az is, hogy átadsz egy tudást, egy anyagot és ehhez egy segítséget az ő életéhez. Nem biztos, hogy szóvívő lesz belőle és ő lesz az új Győrfi Pál, de majd eldönti, mit is kezd a megszerzett tudással. Az is lehet, hogy boldogabban éli majd a mindennapjait. Én egy kapu vagyok, ami utat nyithat akár a pozitívabb kommunikációhoz.
Talán már nem titok, hogy a Gyémánthegy Magabiztos Kommunikáció tréningjének szakmai előadója leszel. Úgy érzed közel áll hozzád ez a téma? Mit gondolsz a magabiztos kommunikáció fontosságáról a mindennapokban?
Nagyon sokan keresnek meg két dologgal: az egyik a „de én nem beszélek jól”; a másik, hogy „nem jó a fényképarcom”. Mindkettőre van orvosság. A másodikra ajánlok egy jó fotóst, az elsőre meg magamat.
Viccet félretéve. Ma már fontos, hogy meg merjünk szólalni és ha kell, képviselni önmagunkat akár egy munkahelyi, akár egy magánéleti helyzetben. Egy cégvezető számára is fontos, hogy a kollégák megfelelő hangnemben és együttműködve tudjanak kommunikálni, mert az viszi előre a vállalat dolgait is. Ez meg nem az az időszak, amikor nem lehet nem száz százalékot hozni.
Mit vársz ettől a tréningtől és kinek ajánlanád leginkább?
Remélhetőleg csillogó szemeket és inspiráló hallgatóságot!
Azoknak ajánlom, akik szeretnének szintet lépni önmagukban, kommunikációs szinten is. Kicsit szeretnék abban segíteni,hogy jobban élhetőek legyenek akár a vállalati kultúrában, akár a családi életben a mindennapjaik. Sokat ad az ember életéhez, ha mer fellépni önmaga érdekében és nem úgy teszi, hogy közben hidakat éget fel. A megfelelő kommunikáció a boldog élet egyik kulcsa és ha én nyithatom ki ehhez az ajtót sokaknak, akkor ez már örömmel tölt el.
Szabó Patrícia
